A Pannónia-csipke eleinte horgolt virág- és levélmintákból, valamint az őket összekötő – más csipkére nem jellemző – varrott pókháló-alapból állt. Ezt később kontúrszálas, és varrott technikával kitöltött elemekből tervezett és pókhálóval összekötött varrott csipkévé fejlesztette a kitalálója. Története nagyjából a két világháború közé volt tehető, ez idő alatt Philadelphiától Rómáig, Párizstól Brüsszelig sokfelé eljutott, hazai népszerűségét a több mint ezer mintaterv bizonyítja. A szocializmus idején, mint a polgári divat többi vonása, eltűnésre volt ítélve.
A Pannónia-csipke Győrffy Jánosné Thomka Ilona nevéhez fűződik. Az első darab 1913 körül jelent meg a nyilvánosság előtt. 1928 elején már háziipar-szerűen, külföldre kezdték gyártani. 1930-ra három telep és 80 csipkekészítő munkás dolgozott a csipkén, és 600 saját tervezésű modellel büszkélkedhettek.
A Pannónia-csipkét a 21. században fedezték fel ismét, Román Andrásné Hadik Veronika segítségével és oktatása mellett fény derült a készítése titkaira.